Kowalsky:Kis vadvirág.


"Én találtam rá a mélyben,
Védtelen lelkem a szél,
Akarva és őszintén jártam ott,
S vele tudtam, valami
elkísér.
Apró virág, és épphogy
csak látható.
Megfáradt sóhaj a lét.
Úgy emeltem fel
magamhoz,
Hogy szívem otthont
remélt.
Vele úszom a mélyben,
Az átkaroló szélben,
miközben szótlanul
mondom el neki:
Itt vagyunk végre Édes!
Látod?érzed?
Félelem nélkül az őszinteségben.
De most csak lebegünk szépen,
S könnyezve nézem,
Hogy tüskéket ereszt a
Drága
A Világ egyetlen
Virága
Számomra vajon, vagy
más számára?
Ki tudja...Csak nézem
Itt lenn a mélyben,
De oly messziről jöttem,
S már csak néha érzem,
Hogy megint a kis
virágot Mástól
és nem magamtól
féltem".