Reményik Sándor .Viszontlátásra

Viszontlátásra,--mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek__

Bennem legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e meg

Azt a kezet, amit elengedek.



Viszontlátásra: mondom mégis, mégis

Viszontlátásra_ holnap.

Vagy ha nem holnap, hát holnapután.

Vagy ha nem, akkor_ azután.

És ha azután sem _ talán egy év múlva.

S ha még akkor sem, __ hát ezer év múlva.



Viszonlátásra a földnek porában,

Viszonlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán _

"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!